1. rész~

~Miután megérkeztem, gyorsan írtam egy SMS-t Lexnek, hogy megjöttem és merre van. Egyből vissza is írt, és mondta, hogy a tó melletti Hot-Dog-os előtt vannak. Az utolsó szón eléggé meglepődtem, mert tudtommal csak ketten lettünk volna, de lehet, hogy elhozta valamelyik barátunkat is. De amikor odaértem, egyáltalán nem az egyik barátom nézett vissza rám, hanem ő...~     

 A hoki csapat egyik tagja, aki mindig ott hülyül a tesóival meg a legjobb haverjával, ja és mellesleg még egy bandában is játszik velük. Mindenki odavan értük, hogy "jajj de fantasztikusak", meg "de helyesek" stb.. Hát nagyszerű, mit ne mondjak. Alapjáraton bírom a hokicsapatot, sok jó barátom is van onnan, de ők hatan pont nem tartoznak közéjük. És nem is valószínű, hogy valaha ez meg is fog változni. És tudom, hogy most azt gondoljátok, hogy alaptalanul gondolom mindezt, de ez nem így van. Szerintem minden okom megvan arra, hogy ne legyenek nekem szimpatikusak. Mindig olyan lenézően viselkednek, ha elmész mellettük valószínűleg pár lesajnáló pillantásnál nem kapsz tőlük többet, dehát pont ezért nem akarok foglalkozni egyik "szupertökéletesvagyok" idiótával sem. De persze nem is én lennék, ha nem az én legjobb barátnőmnek kéne pont Rocky Lynch-csel kavarnia. Hát persze taps taps Gracie. Na de térjünk is vissza a jelenhez. 
 -Sziasztok!-mentem oda egyből Lexához és egy öleléssel köszöntöttem. Majd Rocky felé fordultam és intettem neki egyet, ezt a lehető leggyorsabban hajtottam végre és már egyből fordultam is vissza a barátnőm felé.
 -Szóval sajnálom, hogy itt megzavarom ezt a gyönyörű pillanatot, de most ha nem nagy gond elrabolnám Rómeótól egy kicsit Júliát.-fogtam meg Lex karját, aki mindeközben szó szerint elveszett a pasi szemeiben.
 -Persze, menjetek csak.-mosolygott erőltetetten Rocky. Tényleg? Megengeded, hát kösz.. Kicsit arrébb mentünk és leültünk egy fa alatt. A szöszi barátnőm csak bámult rám és én is rá aztán egyszer csak megszólalt. Pont ettől féltem, mert tudniillik, ha egy viszonylag hosszas csend után ő megszólal, akkor garantáltam hosszú ideig be nem áll a szája, de hát én voltam a hülye, hogy nem szólaltam meg előbb.
 -Na mi a véleményed? Szerinted is olyan helyes és jófej, meg megértő? Ugye, hogy mennyire aranyos? És úristen annyira szeretem!-kezdett el hadarni mindent.
 -Hát őszintén fogalmam sincs, hogy mi a véleményem rólatok.-mondtam kiemelve a "rólatok" szót.
 -Miért másról is kellene, hogy legyen véleményed?-nézett rám kérdőn.
 -Igen, mondjuk róla.-mondtam komoran.
 -Azt hittem örülni fogsz.-nézett rám egyszerre csalódottan és sértődötten.
 -Ajj hidd el, hogy örülök is, de..
 -De mi? Nem bírod elfogadni, hogy lehet valaki más, mint akinek sok ember látja, köztük te is? Vagy féltékeny vagy?-támadott le egyből, amin eléggé meglepődtem.
 -Nem, egyáltalán nem erről beszélek és hidd el, hogy nem vagyok féltékeny. Egyszerűen nem bírom a csávót, se a barátait leszámítva persze téged.
 -Nem hiszem el, hogy nem örülsz annak, hogy végre boldog vagyok!-csattant fel, és megfogva Rocky kezét gyorsan el is mentek, otthagyva engem egyedül.

~Alexa szemszöge~

 -Tényleg ne haragudj, hogy így reagált erre az egészre, azt hittem jobban fog neki örülni.-kértem bocsánatot Rockytól.
 -Semmi baj, végülis mindenkinek vannak rossz napjai, nem igaz?-mosolygott vissza rám.
 -De ez igaz. Csakhogy ő nem fog megtörni ilyen hamar. Hidd el, hogy hosszú idő lesz az, mire ezt a dolgot elfogadja, ha egyáltalán ez meg fog történni. De azért reménykedem benne, hogy meghatja valami.

~Gracie szemszöge~

Miután elmentek Rocky még egy bosszús pillantást vetett rám, majd visszafordult. Hát csinálja csak ezt a színjátékot tovább, de nem hiszem, hogy ebből ő fog kijönni nyertesként. Ha az összes barátomat is ellenem fordítja, akkor is megállom a helyemet.